Tel
E-mailKudarcról, szexről, szerelemről őszintén
40 éves férfi kliensem levele, aki házassági tanácsadásra járt hozzám a feleségével. Fúúú az elején azt hittem, hogy nem boldogulok vele, de láss csodát, néhány alkalom után megtört a jég. Tudtam, hogy nehéz neki, de következetesnek kellett maradnom. Elismerésem a gigászi küzdelemért, amit megvívott Önmagával. Íme a levele: „Jónéhány év házasság és egy rakás probléma után eljutottunk oda, hogy feleségemmel már csak éltünk egymás mellett, de kapcsolatunk kihűlt. A távolság közöttünk egyre csak nőtt. Ő kezdett el tenni ez ellen, Angihoz járni, és láthatóan pozitívan változni. Én persze ebből semmit sem értettem és férfiként nem is hittem ez ilyen dolgokban. A feleségem Angit ajánlotta. El is mentem hozzá. Beszélgettünk - sokat kérdezett és rengeteg dologra felhívta a figyelmemet. Fura érzésekkel távoztam tőle, mert rájöttem, rajtam is múlik, hogy helyre álljon az életünk. Nagyon felkavaró volt, de tőlem szokatlanul már én is akartam. Belevágtam. A beszélgetések során úgy éreztem feltöltődtem az Angiból áradó pozitív energiával. Ebből merítettem erőt a folytatáshoz.Sok mindent felszínre hozott a tudatalattimból, amikről azt sem tudtam, hogy léteznek. Felhívta a figyelmemet azokra a problémákra, amikről én azt hittem már a múltba vesztek, pedig nem. Megmutatta mivel és hogyan okozok lelki fájdalmat a feleségemnek, mit tehetek ez ellen, és talán a legfontosabbat: ki is vagyok és milyen is vagyok valójában. Irányított és sok jó tanácsot kaptam tőle. Sokszor nagyon összezavart, de aztán mindig minden a helyére került. Sokszor megfordult a fejemben, hogy nekem ez sok, nem folytatom. Aztán mégis újra elmentem Angihoz. Megmutatta, hogy a dolgokat több szemszögből kell nézni, és az életemet nekem kell irányítani. Szerencsére kapcsolatunk bírta a strapát. Most már ott tartunk, hogy újra meg tudjuk beszélni a dolgainkat, őszinték vagyunk egymáshoz, több időt töltünk együtt. Páromat sokkal boldogabbnak látom, és nincs jobb érzés annál, mint látni, hogy újra boldog, akit szeretünk, és aki a legtöbbet jelenti számunkra. Én sokáig semmit nem vettem észre magamon, de feleségem a tükör, aki megmutatja, hogy jó irányba indultam el. Erőt ad, hogy újra és újra megvívjam a harcomat önmagammal. Talán ez a legnehezebb, kockából gömböt, egy kerekebb, boldogabb embert faragni magamból. Nehéz, de megéri. Persze ehhez kell Angi, aki megmutatja a lehetőségeket, a helyes utat. Nagy-nagy köszönet érte.“
Végzős egyetemista kliensem nehéz döntése a szakítás. Két csodálatos fiatalember élettörténete tárult elém, tudtam, éreztem: fontos mindkettő további élete szempontjából, hogy helyesen döntsön. Hogy mi a helyes, azt mindenki maga tudja. Sajnos fájdalmak árán hozzuk meg a döntést, ami a további fejlődésünket szolgálja. A világjárt talpraesett lány fájdalmas lelki vívódás után meghozta döntését, amit felvállalt annak tudatában, mit okoz. Le a kalappal előtted, a felelősségvállalásod miatt, és nem utolsósorban a károsulttal való empátiád miatt. Amikor sokat köszönhetünk a másiknak, nagyon fontos, hogy a másik ember is, aki sokat jelent-jelentett nekünk, a legkisebb sérülésekkel vészelje át ezt az időszakot, és fontos nekünk, hogy a további életében is jól legyen. Fiatal kora ellenére a bölcsesség, együttérzés, jóindulat, segítőkészség jellemzi. Nagyon megkedveltelek, sok sikert a további életedhez :) Íme a levele: "Amikor először felkerestem Angit, éppen egy párkapcsolati válságban voltam, és sok más változás is akkor állt be az életemben. Nagy döntéseket kellett meghoznom, amikkel azonban tudtam, hogy megbántok majd embereket, és nem utolsósorban nekem is nagy fájdalmat okoztak. Első ízben egy pszichológust kerestem fel, aki azonban nem vette komolyan a problémámat - "fiatal vagy még" legyintéssel intézte el az egészet. Szerencsére a családom és a barátaim megértéssel fordultak felém, azonban éreztem, hogy szükségem van egy kívülálló segítségére, akinek őszintén, mindenféle fenntartás vagy szégyenkezés nélkül elmondhatom a helyzetem minden apró részletét. Anginak az első perctől megnyíltam, és egyre könnyebbnek éreztem magamat, hiszen végre kimondhattam azokat a dolgokat is, amiket korábban még saját magamnak sem mertem bevallani. Angi soha nem próbált befolyásolni, vagy egy bizonyos irányba terelni, hagyta, hogy én magam jöjjek rá, hogy mi nekem a legjobb. Beszélgetéseink közben azt érzem, hogy beleképzeli magát a helyzetembe, és ami a legfontosabb, soha nem ítélkezik. Nagyon kedvelem benne, hogy soha nem mondja meg, hogy mit tenne, hanem irányzottan olyan kérdéseket tesz fel, amiket ha megválaszolok, lassan összeáll a kép. Jó néhány olyan eszköz van Angi tarsolyában, amik segítségül szolgálhatnak egy-egy probléma felvázolásában és végül megoldásában. Nagyon sok mindenben kaptam felismerést Angitól, mind párkapcsolati, mind mindennapos vagy gyerekkorból hozott problémákat illetően. Mindig feldobódva jövök el tőle, hiszen egy-egy beszélgetés után érzem magamban az erőt, hogy igenis képes vagyok változtatni, és olyanná alakítani az életemet, amilyenné szeretném. Nagyon köszönöm Anginak, hogy kedvességével, de kellő határozottságával segít az önismereti utamon."
40 éves nő újjászületésének történetével ismerkedhettek meg, aki házassági tanácsadásra jár hozzám a párjával. Azzal érkeztek hozzám, hogy nem lehet gyermekük. Hogy most hol tartanak??? Megtudhatod a leveléből. Jelzem, hogy a házaspár őszinte, tiszta szívű hozzáállása nagyban megkönnyítette a dolgomat:) Íme a levele: „17 év házasság után úgy éreztem, változtatnom kell. Önmagamon is, és a párkapcsolatomon is. Mindkettőnkre ráfért már egy alapos „gatyábarázás”. Tele voltam félelmekkel, pánikrohamokkal, viaskodtam magamban, önmarcangolást folytattam, stb. Nem tudtam velük mit kezdeni. Mindig visszatértek hozzám. Sok mindenhez folyamodtam, kértem segítséget pszichiátertől, aki csak gyógyszerekkel adagolt, pszichológushoz is jártam, aki beleunt, hogy sokat megyek hozzá. Egyiktől sem kaptam olyan megoldásokat, amiket vártam. Nem értettem, mi a baj velem, a fejem meg csak egyre jobban fájt. Egyre inkább lejjebb csúsztam a lejtőn, önbizalmam egy csepp sem volt. Sokat sírtam magamban, nem tudtam és nem mertem kilépni ebből az állapotból. Még most is rémísztően hat rám, ha visszagondolok erre az időszakra. Majd lazítani kezdtem, masszázsokra jártam, kipróbáltam a kineziológiát, érzelmi felszabadulási technikát is tanultam. A neten több pozitív irányú olvasmányt böngésztem. Felfedeztem a vonzás törvényét is. Ezek hatására javult az állapotom, de a nyomasztó gondok a fejemben még mindig ott voltak, és a párkapcsolatom sem működött tökéletesen. 2013-ban felfedeztem a neten, hogy Párkányban egy életvezetési tanácsadó irodát nyitott. Elolvastam az általa felkínált lehetőségeket, és felcsillant a szemem, nála is megpróbálkozom. Hatalmas erő és bátorság kellett ahhoz, hogy megtegyem az első lépéseket feléje. Eleinte csak követtem az írásait, néha láttam őt a városban. Döntöttem: bejelentkeztem hozzá tanácsadásra. Bevallom, az első találkozás borzasztó volt. Rettegtem, szorongtam, nem is tudtam, mit mondjak, ugyanis annyi minden volt bennem. Tudtam, hogy egy óra kevés, ezért elmentem megint. Rengeteg tanácsot kaptam, csak úgy éreztem, hiába változtatok, ha a párom nem tesz semmit. 2014 telén aztán kiborultam otthon. Elmondtam a férjemnek, mit érzek, hogyan érzek, és hogy a válás gondolata foglalkoztat. Közös gyermekünk nem született, de ennek okáról sohasem beszéltünk igazán és őszintén. Én legjobban a gyereket hiányoltam az életemből, amit nem kaptam meg. Ennek keservében nyomtam le vele 17 évet. Mikor ezt bevallottam, Angival készítettünk egy rendszerállítást - vele vagy nélküle, gyerekkel vagy nem. Ekkor kezdett fordulni az életem. Megértettem, hogy a kapcsolatunkat nem kell annyira féltenem. Kimondhatom az érzéseimet a páromnak, attól még nem fog elhagyni. Kiderült, hogy a kapcsolatunk szilárd alapokon áll, de ha csak a gyerekproblémára koncentrálok, nincs közös jövőnk. Féltem is, de valahol örültem is. Az is kiderült, mással nem lennék boldog, nem tudnám ennyire szeretni, még ha gyerekünk is lenne. Már bizakodóbb lettem. Kezdtek szűnni a félelmeim, szorongásaim. Beleláttam a házasságunkba, és tudatosult bennem ez az állapot. Majd rávettem a férjemet, hogy ő is menjen el hozzá. Nagy meglepetésemre el is ment. Mikor hazaért, mindent elmesélt: jót is, rosszat is. Valahol ekkor kezdtünk el őszintén beszélgetni az érzéseinkről. Ezek után többször kezdeményezett velem beszélgetést, amikor látta rajtam, hogy valami nyomaszt. Próbáltuk megbeszélni a problémáinkat, viszont sokszor furcsának tűnt nekem. Egy hirtelen támadt gondolatból készítettem neki kettőnk közös életéről meglepetés ajándékot. Ez annyira meghatotta, hogy a könnyei is kicsordultak. Ez az ajándék adott neki erőt, hogy tovább folytassa a változtatást önmagán, és felhagyjon régi beidegződésein. Hatalmasat nőtt a szememben. Ezek után kezdtem örülni a változásnak. Hasítottam, mint a szél, minél magasabbra akartam repülni. Ma már tele vagyok vágyakkal, kíváncsi vagyok mindenre és mindenkire. Minél több időt szeretnék vele együtt eltölteni. Azt hiszem, újra szerelmes lettem ugyanabba az emberbe, akibe 17 éve zúgtam bele. Frenetikus érzés ezt újra átélni! Bár még nincs vége, folytatom az önismeretet, ameddig húz magával. Tudom, hogy céljaim és álmaim elérése után sem fogom soha elfelejteni azt az időszakot, amikor elkezdtem kalandos utazásomat."
43 éves nő kliensem évek óta szex nélkül a házasságban. CSAK 18 ÉVEN FELÜLIEKNEK! A hölgy gátlásos lett és nem volt nagy igénye a szexualitás területén, már az is gondot okozott, hogy intim jeleneteket nézzen meg a televízióban. Szeretett volna felszabadulni a gátlásai alól, de valami akadályozta. Párjának nagyon fontos a szex, többek között ezért is romlott meg, a 23 éve tartó házasságuk. Pár éve jártak már párterápiára kolléganőmhöz, egyénileg pszichológussal is próbálták megoldani problémájukat, különböző relaxációs kezeléseken vettek részt,kevés sikerrel. A házaspárral külön dolgoztam, egyéniben. Mindketten helyre akarták hozni a házasságukat, látszott rajtuk nagyon szeretik egymást, de "nem találják az utat egymás felé". Legnagyobb problémájuk a kommunikációval volt, ezért azzal kezdtük, hogy hogyan lehet nyitottabban, és kielégítőbben beszélgetni az igazán fontos dolgokról a párkapcsolatukban. Dolgoztunk a férfi és női különbségekből eredő kapcsolati problémákkal és kezelésükkel, a szexualitásbeli különbségekkel, gátlásokkal és kezelésükkel, a problémamegbeszélés kommunikációjának elméletével (meghallgatás, megértés, megoldáskeresés). "Láss csodát" amikor megindult a tiszta őszinte kommunikáció köztük és kialakult a bizalom és egymás megértése, a szexuális életük is fellendült :) Elindultak egy új úton együtt :)Minden jót Nektek ! Íme a levelek : „Szia Angi! Valami elképesztő dolog történt! Nem tudom, mit és hogyan csináltál velem tegnap, de úgy érzem, mint akit fejben kicseréltek! Vagy a sok beszélgetés a párommal tette meg a hatását, vagy valamit te varázsoltál szombaton, nem tudom, nem értem, csak azt remélem, hogy így maradok! Akkorát szexeltünk tegnap este a párommal, hogy csoda! Engem mintha kicseréltek volna fejben! A legkisebb érintésére úgy begerjedek, hogy alig bírok magammal. Már addig jutottam, hogy szexshop oldalt együtt nézegettük át a párommal, és nem volt kellemetlen. Szexfilmig még nem jutottunk, mivel a fiunk otthon van, de úgy érzem, probléma nélkül simán végig tudnék nézni bármilyet a párommal. Annyira jó! Elképesztő! Még arra is képes voltam, hogy szex közben beszéljek, hogy most itt jó vagy ott jó. Erre az együtt töltött 23 év alatt nem volt példa! Párommal madarat lehetne fogatni, annyira boldog. Szinte sírva kérdezte, hogy hol volt bennem ez a szenvedély eddig? Egy istennő, egy kincs vagy, hogy ezt el tudtad érni nálam! Nagyon-nagyon hálás vagyok Neked minden percért, amit rám áldoztál, hogy segíts! A párom úgy szintén! Mindent meg fogunk tenni azért, hogy ez a szuper érzés megmaradjon. Természetesen az "egyenlő adok-kapok"-ra mindketten igyekszünk odafigyelni továbbra is. Nagyon-nagyon köszönöm a segítségedet!“
A férj levele: „Kedves Angelika! Köszönöm szépen amit eddig is értünk tettél. Hatalmas a változás!!! 23 év alatt talán most érzem azt, hogy úgy tudok a párommal beszélgetni mint még soha. Másról nem is beszelve. :-) Hol volt ez a nő eddig elbújva ??? :D úgy muzsikál az ujjaim érintésére, hogy csak ámulok és bámulok. Nagyon szeretném megtartani ezt az állapotot. Bárcsak így éltünk volna eddig is. Még egyszer nagyon köszi!“
30 éves nő kliensem. Vezető beosztás, céltudatosság, rendezettség, precizitás. Óriási önismereti kört tett meg. Minden életterületén rendet rakott és változtatott. Ma már párjával külföldön él. Bátran és öntudatosan változtat. Öröm volt vele dolgozni, hiszen hatalmas intenzitással hozta fel az erőforrásait és határozta meg szükségleteit, igényeit, képességeit. Hozzáállása, megküzdési stratégiáinak kialakítása és szemléletváltása meghozta gyümölcsét. Íme, a levele:
"Amikor Angihoz kerültem, egy ideje lendületlen, befásult, motiváció nélküli életet éltem. Épp egy számomra nehéz, szakítás utáni helyzetben voltam. A munkahelyemen egy nagyon jó pozíciót töltöttem be, amit szerettem csinálni, de mégis valami hiányzott. Mindig céltudatos embernek tartottam magam, aki mindent elér, amit csak kitűz céljának. De egyszer csak egyhelyben állt az életem, megrekedtem. Egész életemben az volt a fontos, mit mondanak mások, mindenki elvárásának meg akartam felelni. Aztán csak tehetetlennek éreztem magam. Legbelül viszont soha nem hagyott fel az érzés, hogy nem adhatom fel, tovább kell lépni. Aztán egy találkozás után rászántam magam, hogy elmegyek Angihoz. Angival való találkozások során feltárultak a bennem lévő kérdések és lehetőségek. Új nézőpontokat, továbblépési utakat találtam. Inspirációt kaptam a bennem lévő képességek, energiák és lehetőségek felfedezéséhez. Megtanultam, hogy legyek életem saját kormányosa. Nagy örömömre a találkozásokról motiváltan, megerősödve és további célokkal búcsúztam. A pozitív események sodortak magukkal. Kiszabadultam otthonról, a saját kis börtönömből, nem hagytam tovább másoktól irányítani a saját életem, új emberekkel ismerkedtem, új hobbykra tettem szert, tágult a látóköröm, fantasztikusan éreztem magam a bőrömben. Elmondhatatlan boldogság költözött az életembe. Angitól újra és újra feltöltődve jöttem és jövök el, és tudom, bármikor szükségem van a segítségére, tanácsára, mindig megtalálom. A tanácsadások során sikerült kilépnem a biztonsági zónámból, újra beindult és sokkal boldogabb lett a párkapcsolatom, külföldre költöztünk, munkahelyet változtattam, sokkal nyitottabb és boldogabb életet élek. Nyitott lettem, elkezdtem rugalmasan és lendületesen venni az akadályokat és közben törekszem az összes célom elérésére. Mindezért hálával tartozunk neked Angi! Szívből köszönöm, hogy utat mutattál, hogy lehet máshogy is, boldogabban, szabadabban élni! Szívből köszönöm!"
„Szembenéztem a félelmeimmel, ami a házasságot érinti“. 31 éves kliensem teljes történetét itt olvashatod:
"Angihoz 2019 augusztusában mentem először. Azóta szerencsére sok minden változott a jó irányba. Különböző problémákkal voltam elfoglalva, azt sem tudtam akkor, hogy pontosan mi a bajom, de így visszagondolva azt hiszem mindegy is. Bármilyen gonddal fordultam Angihoz, szerencsére nem zúdította rám a sok magyarázatot egy óra alatt, amit akkor úgysem tudtam volna elfogadni. Biztos vagyok benne, hogy ő már jóval előbbre járt a megoldásokkal, de egy hosszabb folyamat alatt kaptam meg amire szükségem volt. Lényegében beszélgetésekbe csomagolva. Szinte hihetetlen mire képesek a rendszeres találkozók Angival. Az ember annyi sérelmet cipel magával a múltból, amit nem könnyű elengedni és lezárni magunkban, főleg mert ehhez el kell fogadni, hogy mi irányítsuk az életünket és ez felelősség, a saját felelősségünk. Makacs természetemnek köszönhetően azért Anginak jó párszor rá kellett mutatnia a miértekre és érthetővé tette számomra az életemben kialakult körülményeket. Rájöttem, hogy egyszerűbb sajnálkozni hogy valami miért pont velünk történik de nem érdemes. Elengedtem régi mérgező kapcsolatokat. Szüleimmel való kapcsolatomban sok terhet levett a vállamról és egy új szemszögből látom most őket és persze magamat is, javult a kapcsolatunk. A munkahelyi gondjaimra is tudott tanácsot adni, hogyan dolgozhassak eredményesebben. Szembenéztem a félelmeimmel, ami a házasságot érinti. Volt egy vetélésem 2 éve, hatalmas félelemmel és aggodalommal szántam rá magam a babavállalásra de most egy boldog kismama vagyok és a férjemmel alig várjuk, hogy a kis pocaklakó megszülessen. Párkapcsolatunkon sokat tudtunk Angival dolgozni, lényegében egy számunkra újfajta kommunikációt kellett kialakítani. Megtanultuk, hogy a viták elkerüléséhez „csak“ el kell mondanunk a másiknak, mivel hogy érzünk és mik a szükségleteink. Egyszerűnek hangzik, de nem az, főleg az elején, de beláttuk hogy működik. Bár sokszor odafigyelés kell, hogy ne a régi rendszer szerint működjünk automatikusan. Először csak én jártam Angihoz de aztán szerencsére a férjem észrevette rajtam a pozitív változásokat és ő is rászánta magát néhány alkalomra. Angival olyan változásokat értek el, hogy voltak ledöbbentő pillanatok számomra, a jó értelemben. A férjem megértőbb lett, figyelmesebb és türelmesebb. Örülök, hogy eljutottam Angihoz, hogy mertem segítséget kérni. Nagyon nehéz ez az egész folyamat, főleg elkezdeni, de megérte. Most úgy látom még sok mindenben van lehetőségem fejlődni és mindig lesznek új félelmeim de már másképp állok hozzá és ez a legfontosabb. Anginál nem egy megoldást kaptam egy problémára, hanem egy teljesen új rendszert magamban, amivel sokkal könnyebben boldogulok az életben."
"Elveszítettem egy olyan embert, aki még a mai napig eszembe jut sokszor, azért, mert minél jobban kimutatta az irántam való érdeklődését, én annál jobban zárkóztam be."26 éves nő kliensem dinamikus, vezető alkat, rá jellemző nyíltságával könnyen konfrontálódik karizmatikus egyéniség, tele tűzzel. Íme a levele:
„2019 október elején kerestem fel először Angit, mivel úgy gondoltam, hogy annak ellenére, hogy van 1-2 barátnőm, akivel mindent meg tudok beszélni, szükségem van egy hozzáértő szakember segítségére is. Sokat gondolkodtam, hogy ki is lehetne az ideális ember, aztán mivel sokszor olvastam Angi posztjait, és a róla írt referenciákat is, úgy gondoltam ő lesz az. Bevallom, kicsit féltem az elején, mivel ismertük egymást előtte is, és a családom egy részét is ismeri, de teljes mértékben megbízhatok benne, és 100%-os a diszkréció. A fő problémám a következő volt: nem tudtam megnyílni az embereknek, főleg olyanoknak, akik iránt szorosabb érzéseim kezdtek lenni. Felépítettem magam köré egy falat, és eljátszottam az érzéketlent. Ideig-óráig ez működött is, de aztán kezdtem elveszíteni azokat az embereket, akik fontosak voltak nekem, emiatt. A legutóbbi esetnél telt be nálam a pohár, és rájöttem, hogy nem mehet ez így tovább. Elveszítettem egy olyan embert, aki még a mai napig eszembe jut sokszor, azért, mert minél jobban kimutatta az irántam való érdeklődését, én annál jobban zárkóztam be. Sokat gondolkodtam, hogy mi lehetett az a nagy csalódás számomra, ami miatt ennyire bezárkóztam és félek kimutatni az érzéseimet. Mindaddig, amíg nem jöttem el Angihoz, azt hittem egy gyerekkori szerelmi csalódás miatt van ez, aztán ő rávilágított arra, hogy ennek teljesen más okai vannak. A gyerekkorom rossz “élményei” állnak a háttérben. Mivel a szüleim elváltak, nem volt rózsás gyerekkorom. Szóval elkezdtük mazsolázgatni a múltamat a gyerekkoromtól kezdve pontról pontra mindent, egészen mostanáig. Körülbelül 6-7 alkalommal voltam eddig Anginál, de fejben máris máshogy állok az élethez. Vannak céljaim, rövid és hosszútávúak is, sokkal kommunikatívabb vagyok, és aminek nagyon örülök, hogy megtanultam: a tiszta kommunikáció. Nem mondom, hogy mindig azt használom, de már egyre többször tudom alkalmazni. Persze még most is vannak nehezebb napjaim, de már jobban tudom magamat kontrollálni, és nem engedem, hogy padlóra kerüljek. Emellett azért is szeretek Angihoz járni, mert teljesen feltöltődök általa, néha úgy érzem szárnyalok, mikor kilépek az utcára “coaching” után. Sokat köszönhetek neki már most, és remélem még többet fogok. Egy idézettel zárnám soraimat: ,,Még nem értem oda, ahol lennem kéne, de hála Istennek már nem ott vagyok, ahol voltam.”
28 éves csupaszív nő, csodálatos anya és feleség, nehéz gyermekkorral. Lassan kezdett kibújni a megkövült kis világából. Örülök a változásának, mert látni, hogy boldog és nyitott a világra. Sok sikert a további ÉLETEDBEN! Íme a levele:
”Kedves Angelika, 3 éve volt az egyik legnagyobb fordulópontom, akkor mint egy villám becsapódtál az életembe, és szembesítettél sok olyan dologgal, amit akkor nem úgy értettem, vagy nem értem meg rá érzelmileg?!
Akkor volt az első olyan érzelmileg nagy munkám magammal, elfogadni a JÓT, és érezni, hogy MEGÉRDEMLEM. Egyszerűen elfogadni, hogy egyedi ember VAGYOK! Sok félelemmel küzdöttem (még most is van pár), de a legnagyobb az utam során a nőiességem elfogadása volt, az új szerepkörök, mint a feleségről, az anyaságról nem is beszélve…
Rengeteg múltbéli lelki sérüléssel jöttem Angihoz, aki rétegről rétegre fejtette le rólam, hogy megtaláljam a bennem rejlő erőt,szeretet, ne féljek érezni és felvállalni ki vagyok. Fejlődéseim során egyre többet és többet akartam tudni magamról, határaimról, és ezt meg is kapom tőle a mai napig. A lelkivilágom egyre gazdagabb, mind az eszközöktől, amit folyamatosan kapok tőle, mind azoktól, akikkel összeismerkedtem ezekben a önismereti folyamatokban, és együtt biztonságban növünk egyre nagyobbra.
Rengeteg dolgot tudnék még írni miért is jó veled együtt dolgozni,de ami a legfontosabb számomra, hogy nem adod a számba a szavakat, hagyod hogy azok megérjenek, és kiteljesedjenek bennünk a magunk kis lassúságában,vagy gyorsaságában.
Hogy hol tartunk 3 év után?
Rengeteget fejlődött az önbizalmam, elfogadom ki vagyok, és a hibáimat csak emberi mivoltomnak tudom már be. Nemrégiben elkezdtem nem másoknak és társadalmi ideáloknak, hanem MAGAMNAK megfelelni – ez még viszonylag kezdetleges, de alakulóban van. Mivel egyre jobban szeretgetem magam , egyre jobban tudom értékelni a párommal és a lányommal töltött időt. Ennél több szerintem most nem is kell ebben a pillanatban számomra.
Rengeteg ismerősömet másképpen látom azóta, hogy tanulok tőled, és sajnos azt kell, hogy mondjam egyre több az a felismerésem, hogy sok olyan ember kell a világunkban, mint TE.
Emiatt szerencsésnek mondhatom magam, hogy találkoztunk.
Köszönöm az eddigi támaszodat, erőt, türelmet és még számtalan sok érzést és élményt.
Remélem eljön az a pillanat mikor már csak mellettem vagy, de nem lesz szükségem rád."
Zoltán 40 éves. Nagy volt a tét , „együtt vagy külön „ a párjával, így Zoltán teljes erőbedobással dolgozott önmagán. Az imádott NŐ visszahódítása nem volt egyszerű feladat. Óriásit fejlődött :) olyan gyors önismereti köröket tett meg, hogy magam is meglepődtem. Hát igen, ilyen a szerelem :) Megjegyzem, Zoltán nem bízott semmit a véletlenre, jó megérzéseinek, tudatosságának és elemző típusának köszönhetően minden erőforrását mozgósította. Nyílsebesen halad előre, jó vele dolgozni, mert együttműködő, fogékony, vidám, optimista. Minden elismerésem az övé :) „Angelikát tudatosan választottam coachként. Mivel ismertem. Korábban egy tanfolyamon vettünk részt. A meghatározó mégis az volt, hogy személyiségében, karakterében hasonlít a szerelmemre. Így azt gondoltam, ő lesz az, aki segíthet a konfliktusaink feloldásában. Beszélgetéseink során egy külső nézőpontot, hiteles képet kaptam magamról, mely nagyban segített az életemben felmerülő problémák kezelésében. Javította a kommunikációmat, mely leginkább a krízishelyzetekben volt hiányos. A legnagyobb döbbenet számomra a bábos családállítás volt. Hihetetlen, hogy mennyire igazak és beszédesek voltak az egyes figurák, és mennyire illettek a családtagjaimra. Végső konzekvenciaként rájöttem, hogy a kulcs én vagyok az életemhez és a kapcsolataimhoz. Nagyon hálás vagyok! A munka folytatódik."
"Úgy gondolom, írhatom mindkettőnk, párom és az én nevemben, hogy nagyon szeretünk az Angi által szervezett programokra / hétvégékre eljárni. Az energia, amivel ezeken a hétvégéken feltöltődünk, hihetetlen sok erőt ad. Már egy közösen eltöltött nap után az az érzésem, mintha már egy hete együtt lennénk. És mindez csupa pozitív értelemben. Úgy gondolom, sok ember fél kilépni a komfortzónájából, mert „ minek is az, jó ez így nekem ahogy van, nem kell nekem fejtágítás” címszó alatt beletörődünk abba az életbe, ami lehet nem is olyan jó nekünk, de félünk a változástól, a jobbtól. Igen, valahol megérthető, ezt szoktuk talán meg, így tanultuk. Nem könnyű elmenni egy olyan helyre ahol tudatosítani tudjuk, miben hibázunk. Nekem sem volt könnyű, de változni, változtatni akarok. Én szeretem meghallgatni, megtapasztalni az előadásokat és igyekszem belőlük elvinni magammal azt, amire szükségem van és amit betudok építeni az életembe a mindennapjainkba úgy, hogy boldog, kiegyensúlyozottabb életet éljek-éljünk. Az előadásokon elhangzó információk által elgondolkodtam. Nem csak a párkapcsolatról, amiről a leginkább a hétvége szólt, hanem mindenről és mindenkiről. Az emberekkel, szülőkkel, családtagokkal, barátokkal való kapcsolatról. Sok mindent megértettem és megtanultam. Nem vagyunk egyformák, és ezt meg kell tanulnunk, ahogy az egymás iránti tiszteletet is. Ez csak egy kis szelet abból, amit hazavittem, de azt a rengeteg dolgot, amit még kaptam, már senki nem vesz el tőlem. Bevallom, olykor nehéz elfogadni azt az érzést, ami felszabadul bennem egy- egy „AHA“ momentum után,de tudom ennek megértése és elfogadása visz előre. Igen, változtak bennem belsőleg dolgok. Egy varázspálca ütésre persze nem fog rögtön minden megváltozni. Tenni kell érte. Ehhez nagyon jó alapokat kaptunk! Számomra nagyon pozitív, hogy párommal mindketten jelen voltunk az előadásokon. Az elhangzottak nagyon aktuálisak és igazak, van belőlük mindenkinek mit hazavinni. Engem személy szerint megleptek az olyan információk amikről azt hittem, csak én élem úgy meg a dolgokat, közben pedig más is küzd velük. Meglepő és egyben megnyugtató egyaránt, hogy nem vagyok egyedül. És persze rálátást kaptunk a megoldásokra is. A hétvégi csapat ismét csupa fantasztikus emberekből állt össze, akik nagyon megértőek, s akikkel nyitottan és barátként fordulunk egymáshoz. A hangulat leírhatatlan volt, az ott készült képek is ezt tükrözik . Ezúton is köszönjük a lehetőséget, hogy ott lehettünk! Legközelebb is örömmel megyünk ;) ‘’ Anita és Ádám
"Sok igazságot fedeztem fel , mind bennem, mind a páromban és természetesen a kapcsolatunkban. Igaz, javarészt visszaigazolás volt számomra, hogy jó úton haladunk. Szerencsésnek tudhatom magam, hogy ezt így tudatosíthattam is a hétvégén. Sok jó momentuma volt a hétvégének, amit persze felsorolhatnék, de az, aki nem volt ott velünk, nem biztos, hogy értené. Elég annyit mondanom, hogy ismét új nézőpont, új „szemüveget” kaptam a világra. Köszönöm, a párom nevében is! “ Zsófi és Laci
Az igazgyöngy, akit elhagytak. 26 éves lány kliensem, szakítás után. Az a gyermeki tisztaság, azt hittem, ilyen már nincs. Az első pillanatban, amikor a szemébe néztem, mint a kristálytiszta hegyi patak, aminek lelátsz a mélyére. Meghatott ez a lelki érintetlenség, őszinte örömmel töltött el a fejlődése. Csak így tovább, ügyes vagy :) Elismerésem a neveléséért az édesanyjának. Kívánom NEKED, hogy megtaláld a hozzád méltó társat, soha ne add alább annál, mint amennyit érsz :) "Amikor először fordultam Angihoz nagyon kivoltam lelkileg. A szakításom után egy héttel mentem el hozzá kétségbeesve, úgy éreztem, muszáj valami segítséget kérnem, és Őt választottam..4 éves párkapcsolatomnak lett vége, ahol volt egy három hónapos szünet, és én adtam egy újabb esélyt a dolognak, de ráfáztam. Ugyanazt a fájdalmat nehéz volt feldolgozni, így segítséget kértem. Az első dolog, ami igazán furcsa volt nekem, hogy az első pillanattól úgy beszélgettem vele, mintha ezer éve ismerném őt, pedig akkor láttam őt először. Igaz, az első beszélgetést végigsírtam, de akkor az volt a legjobb, hogy kiadjam a fájdalmamat. A következő beszélgetések már sokkal könnyebben mentek. Rengeteget változtam, másképp állok az emberekhez. Kevés önbizalommal rendelkezem sajnos, amihez segített nekem, hogy sokkal többre kell becsülnöm magam. Nekem sokat segítetek a beszélgetések, rá kellett jönnöm, hogy sokkal jobb ember vagyok, mint aminek én gondoltam magamat. Akinek tudom, én csak ajánlani tudom, és ha akármilyen problémám lenne, amihez úgy érzem, én kevés vagyok, gondolkodás nélkül hozzá fordulnék, csak jó véleményt tudok róla mondani. Nálam is elindultak a változások, elkezdtem ismerkedni egy férfival, és eddig jó úton haladnak a dolgok.. Mindig mást helyeztem magam elé, és ezt nem kell, egy dolgot megtanított velem Angi, és mindig erre emlékeztetett: önmagam igényeit és értékeit vegyem figyelembe. Én csak köszönetet tudok neki mondani. Köszönöm."
‘’Kedves Angi! Nagyon szépen köszönöm a visegrádi párkapcsolati tréninget. Fantasztikus volt a hangulat, megismerkedhettem új emberekkel, új hozzáállásokkal a párkapcsolatokhoz. Kaptam nagyon ötletes és használható segítséget, hogy a párommal tartalmasabban tudjuk élni a szürke hétköznapokat.Sok jó tanácsot amikre oda kell figyelni.Egy- két dolognál szinte fény gyúlt az agyamban, hogy hol is a bibi. Kellemes volt az egész hétvége. Köszönöm szépen!’’ Moncsi és Tibi
"Angival való találkozásunk óta más szemszögből nézem a világot, az emberi kapcsolataimat, férjemmel közelebb kerültünk egymáshoz, amit köszönök Anginak , s hogy megmutatta és rájöttem mennyire tévesen gondolkodtam, cselekedtem azelőtt. Mindenkinek köszönöm és csak ajánlani tudom, hogy érdemes elindulni egy új, nyitottabb úton, másképp nézni a dolgainkat, hogy boldogabb, kiegyensúlyozottabb életet élhessünk.’’
37 éves kliensem levele , akivel intenzíven dolgoztunk a gyógyulásán. 1 hónapot tötöttek itthon, helyzethez képest gyorsan haladtunk, mivel nagy volt az akarata. Férje először haraggal reagált a félelmetes helyzetre, mivel nem értette mi történik feleségével. Elismerésem a férjnek, aki miután megértette a betegség lényegét, nem csak segítette feleségét, de részt vett konzultációkon, hatékonyan tudta segíteni. Ez sikersztori, mert időben lett észlelve, hogy gond van. A hozzátartozók szerepe itt óriási, mert a beteg nem tudja reálisan felmérni a helyzetét. A depresszió ronthatja a beteg emberi kapcsolatait, házassági, családi problémákhoz vezethet, romlik a munkavégző képesség és a legnagyobb veszély, hogy nő az öngyilkosság kockázata. Sajnos sokan nem értik ezt a betegséget, pedig bárkivel megtörténhet nehéz életszakaszaiban. Figyeljünk egymásra!!! íme kliensem teljes levele:
37 éves nő vagyok. Férjemmel közel 20 éve alkotunk egy párt. Nagylányunk 18, kisfiunk 7 éves. 12 éve külföldön élünk. Angihoz először egy nagyon nehéz időszakom után jutottam el. 14 hónap alatt elveszítettem mind a két szülőmet. Utána mind a 2 bátyám alkoholba menekült, és közben folyamatosan jöttek a támadások felőlük, érzelmileg zsaroltak. Hozzá kell tenni, minden téren maximalista voltam, sokat dolgoztam, mellette volt egy nem egészséges tisztaságmániám. Aki volt már hasonló helyzetben, az biztosan tudja miről beszélek. Mikor már azt hittem a nehéz időszakomon már túl vagyok, akkor jött csak a neheze. 2019 őszén kezdődött el a kálváriám egy fül-, és féloldali fejfájással. Ennek először nem tulajdonítottam nagy jelentőséget, kaptam rá „megfelelő” kezelést. Viszont mikor még novemberben is tartott, és mellette több magánorvos is látott – ami egy csomó pénzben volt nem mellesleg – és közben folyamatosan google-oztam, egyre mélyebben ástam bele magam, nem vettem észre de már pánikbeteg és depressziós lettem. Erre az orvosom jött rá, aki azonnal írt fel gyógyszert (antidepresszánst), de 5 nap után abbahagytam, mondván én ebből magamtól is ki tudok jönni. Gondoltam én, mikor már arra nem voltam képes, hogy ellássam a családom. Nagylányom unszolására november végén ismét újra kezdtem szedni a gyógyszert, amit a mai napig szedek is. Az utolsó csepp az volt, mikor a férjem december elején már nem mert magamra hagyni a kicsivel és akkor reggel hívta fel Angit, aki azt ajánlotta, ha lehet minél hamarabb menjük haza. Mellette megemlítem, hogy erős hipochondriával és telefon-függőséggel küzdöttem. Természetesen az összes létező betegség és pánik csoportban benne voltam és képes voltam minden tünetet, amit olvastam magamon is felfedezni. Természetesen akkor hiába mondták, nem vallottam be még magamnak sem. Napjaim nagy részét ezzel töltöttem. Hazamenetelünk utáni másnap már Anginál voltam, de az első 1-2 hétre nem nagyon emlékszem. Párom kapta azt a feladatot, hogy az összes csoportból lépjen ki amiben ez idáig benne voltam. Hozzáteszem, nagyon szerencsés vagyok e téren, mivel párom teljes mellszélességgel állt, és áll a mai napig is mellettem. Eltelt két hét kb. és azt kezdtem érezni, hogy egyre jobban kezdem érteni Angit. Karácsony előtti nap magam kapcsoltam ki a telefonomon a Facebookot, most már 5 hete. Az alatt az idő alatt, amit otthon töltöttem (1 hónap), többször voltam Anginál, aki próbálta a legtöbbet kihozni belőlem. Visszamentünk, de telefonos konzultációkat hetente igénylem Angival, a teljes gyógyulásomig.
Rájöttem, hogy magamon is nagyon sokat kell dolgoznom napi szinten. Ezért vissza fogtam magam munka terén, kevesebbet vállalok, elkezdtem tudatosan többet mozogni, nincs Facebook, hírek, helyette inkább olvasgatok vagy igyekszem minél többet a levegőn tartózkodni. Tudom, hogy hosszú még az út előttem, de most már tudom, hogy egy jobb útra léptem. Nagyon köszönöm Angi “
35 éves logisztikus nő kliensem. Imádok vele dolgozni, személyiségében a szivárvány minden színe megtalálható. Csillogó szeme, csilingelő nevetése magával ragad. Igazi nő, bűbáj lengi körül.Munkájában ambiciózus és határozott. Magánéletében rendezvényeket szervez és előad. Igazi energiabomba. Imádom:)Itt olvashatod a történetét:
”Hiszem azt, hogy minden okkal történik. Angi nem is tudja, de 2011 őszén találkoztunk először. Ekkor nem ismertem őt, ő sem engem. Ám, emlékszem rá. Egy szórakozóhelyen voltunk és felfigyeltem egy 40 körüli nőre. Valami volt benne, hogy kiszúrtam a tömegből, akkor még nem is sejtettem, hogy kicsoda ő, mivel foglalkozik és hogy pár év múlva milyen szerepe is lesz az életemben.
Két évvel ezelőtt egy kapcsolat után voltam. Kerestem önmagam, több mindenbe belefogtam és aztán megjelent az fb-n Angi , GPS az élethez oldala. Mivel nyitott voltam mindenre és épp egy életállításos szombatot tervezett, ezért elmentem. Na, akkor tán még nem voltam készen arra, hogy "felforgassa az életem" az igazi áttörés pedig április 17-én következett be. Mikor újra felhívtam Angit, úgy éreztem fuldoklom. Betegségektől való rettegés, munkahelyi és az élet más területén való megfelelési kényszer valamint egy kezdődő párkapcsolattól való félelem. Ez jellemzett. Hát, az utolsó lökést épp egy férfi adta, aki erről nem is tud, de épp ezért volt szükség a jelenlétére az életemben:) Angi olyan rejtett dolgokat hozott elő a lelkemből, melyeknek mély pecsétjük volt az életemben, viszont nem is tudtam róla. Mikor beszél vele az ember, egyfajta nyugalom árad lényéből. Minden egyes találkozást nagyon vártam ill. várok. Feltölt, önbizalmam a mennyekig ível. Biztatása új reményeket, a lehetőségekbe fektetett erőt hozza ki belőlem. Az ember társas lény, nem magányos farkasnak születtünk, így hiszem azt, ha az életben elakadunk, sok egyszerre minden amit megélünk, keressünk fel ilyen embereket mint Angi a világ bármely pontján. Ugyanis léteznek ők, akik kihozzák belőled azt, ami rejtve van és felnyissák a szemed. ...mert minden okkal történik.“
Kliensem ex-férje alkoholproblémákkal küszködik, aminek a levét kliensem, de főleg gyermekük issza meg, aki nagyon ragaszkodik apjához. A kislányával külföldön élő okos, intelligens nő 43 éves, lelkileg megfáradt az alkohol miatt ment tönkre a házassága. A 10 éves kislánynál viselkedészavarok alakultak ki. Az anya erején felül próbálja kezelni a kialakult helyzetet, lányát imádja, mindent megtesz a jóléte érdekében. Hosszú az út még, de kitartás, erős vagy, és tudsz változtatni a kialakult helyzeten. Minden jót kívánok Nektek! Íme a levele: "Sokat gondolok rád, kár hogy nem járhatok hozzád rendszeresen. Kislányom nagyon megváltozott, aminek nagyon örülök! Egész biztosan te is belesegítettel. Most már próbálom a nehéz helyzeteket megoldani, hogy ne érintsék a lányomat annyira. Amiben változtattam a beszélgetések hatására, az az, hogy nem a lányommal és nem előtte beszélem meg a problémákat, amik az életemben kialakultak. Ha esetleg mégis előtte zajlik le valami a volt párommal, a gyermekem apjával kapcsolatosan, nem omlok össze, nem engedem magam manipulálni. Neked köszönhetően!"
35 éves nő kliensem levele, aki házassági tanácsadásra jár :“Eddig arra jutottam, hogy mennyire elvesztegettem az időmet másra, ahelyett, hogy a férjemet igyekeztem volna megismerni úgy, ahogy kell egy normális kapcsolatban. Ehelyett másvalakivel meg önző módon magammal foglalkoztam, és azt az embert bántottam, aki mindvégig mellettem állt, és elfogadott olyannak, amilyen vagyok. Én még azt a fáradságot sem vettem, hogy meg akarjam ismerni. 15 évnek kellett eltelnie, hogy most kezdjem megismerni és megérteni őt, a reakcióit és azok okait. Sok mindent megértettem, a saját reakcióimat, játszmáimat ismertem föl. Döbbenet! Szeretném ezt az egész múltamat meg nem történtté tenni, sajnálom, hogy így bántottam a Őt, és ennyire önző voltam! Nem érdemelte meg, nagyon nem! Szégyellem magam, és most már nem tudnám azt mondani, hogy nem érzek bűntudatot azért, ahogy viselkedtem. Ennek ellenére a párom mégis kitartott mellettem, jóval felnőttebb gondolkodásával, helyzetátlátásával. Hát ettől még jobban szégyellem, amit csináltam! Egy kincs az az ember, nagyon szeret, ha mindezt így tudta kezelni, és nem dobott el magától. Köszönöm neki, hogy kitartott mellettem. És kitart most is, minden hülyeségem ellenére is. Igazán taníthatnák az iskolában a gyerekeknek, hogyan is kell együtt élni két szerelmesnek! Minden film arról szól, hogy megismerkednek, összejönnek, és a végén élnek boldogan, amíg meg nem halnak. De azt az "élnek boldogan"-t nem szokták megmutatni, hogyan is kell csinálni. Tudom, arról más filmek szólnak. Illetve azok a más filmek pedig a problémákról szólnak, jobb esetben a megoldásokról. De arról, hogyan kell együtt élni, hogy ne legyen probléma, illetve hogyan kell megoldani közösen, ha van probléma, nem sok filmet látni, márha van egyáltalán. Mi ketten is csak most próbálkozunk, "járni tanulunk", mint a kisbaba. Többször huppanunk a popónkra, mint sikerül egyedül megtenni néhány lépést. És piszok nehéz.”
27 éves, csupaszív, csodálatos fiatal hölgy, nehéz gyermekkorral. Lassan kezdett kibújni a megkövült kis világából. A vele való munka alatt kinyílt számára a világ a biztatásomra munkát váltott, és szociális szférában helyezkedett el. Megismerkedett egy együttérző, emberséges fiatalemberrel és összeházasodtak. Örülök a változásának, mert látni, hogy boldog és nyitott a világra. Sok sikert a további életedben! Íme a levele: "Nagyon nehéz szavakkal kifejezni olyan érzéseket, amik bennem folytak (és a mai napig is más formában játszódnak le bennem), amikor Angival találkoztam…-talán mert, ha leírom, már nincs visszaút és tudatosítanom kell ezeket a félelmeket, szorongásokat, negatív érzéseket, amiket átéltem. Rengeteg kisebb-nagyobb kövekbe estem el az eddigi utam során: Az első és a legmeghatározóbb a testvérem halála volt. Bár kicsi voltam mikor meghalt –másfél évesen-, de rám még így is nagy hatással volt. Nem csak rám, az egész családomra… Nálam főleg az emberi kapcsolataimra hatott: Minden férfiemberben a testvéremet kerestem. Ha megkopott egy barátság, azt úgy éltem meg, mintha újra elveszteném a testvéremet. Persze, ha már göröngyös az életem útja, miért ne lehetne még csavarni…kb. 3-4 évesen egy rokonom megerőszakolt.. - akkori fejemmel azt hittem papás-mamást játszunk, mert ő ezt így nevezte- és a szőnyeg alá söpörtem, mint minden sérelmemet, ahogy megszoktam. Ennek köszönhetően, a mai napig küzdök a nőiességem elfogadásával. Persze a későbbiekben ezek a dolgok még több gondot generáltak az életemben. Pl. középiskolásként otthon tanuló lettem egy betegség miatt, amit egy Hipofízis adenóma-nak (az agyalapi mirigynél lévő jóindulatú daganat) hívnak. Szokták mondani,hogy aki ilyen betegségben szenved,nagy valószínűséggel érzelmi sokkon ment keresztül…”de erős vagyok és mindent kibírok” Szóva:l otthon, a világtól távol, szocializálódás nélkül ,szerintetek mi történik az emberrel? Igen… Letaszított még mélyebbre. Nem akartam senkivel sem beszélni, magamba fordultam és olyan gondolataim voltak, ha meghalnék, talán senkinek se hiányoznék. De volt egy pont, aminél fogtak és megráztak a szüleim. Nagy nehezen, de leérettségiztem és munkát vállaltam… ahogy nagyobb lettem, másképp kezdtem sanyargatni magam, olyan férfiakat kerestem az életembe, akikről legbelül tudtam, hogy képtelenek velem sokáig megmaradni és persze sajnáltattam magam, hogy miért hagytak el, vagy miért lett vége…és persze olyan munkáim voltak, amik jóval az érdemeim alatt voltak, mert azt gondoltam, ezt érdemlem, és jobbat úgysem kaphatok.
Majd jött egy fordulat az életembe, ami rengeteget változtatott rajtam. Egy olyan ember lépett az életembe, aki mindent megváltoztatott bennem, persze először ezt is el akartam veszíteni és a tettem is bizonyította: már a kapcsolatunk elején teherbe estem és a tudta nélkül elvetettem a babát. Akkor úgy gondoltam ez a legmegfelelőbb megoldás és persze nem szóltam neki róla. Idővel rájöttem, hogy ő az, akit a másik felemnek szeretnék. Még így is, hogy minden rendben ment az életemben, nem voltam boldog. Úgy éreztem magam, mint egy néző a tv előtt, láttam a boldogságot, de nem jutott el a szívemig. Nem voltam képes elmondani mi bajom van, még megfogalmazni se. A párom ezt igen jól látta, jobban, mint én és ravasz, de működő lépéssel eljuttatott Angihoz. Az első találkozásunk minden részletére nem emlékszem, de arra a biztonságos érzésre annál inkább, amit ő teremtett ahhoz, hogy megnyíljak teljes valómban és megindítson nálam egy olyan érzésekkel teli „CUNAMIT”, ami felnyitotta a szemem a sok régi szunnyadó sérelmekre, amiket azt hittem begyógyítottam, mert én erős vagyok, mindent kibírok : P -. Elsősorban új látásmódot mutatott meg a problémáimra. Őszintén bevallom: nagyon nehezen emésztettem az elején a dolgokat, amikre felnyitotta a szemem. Sokáig nem is tudtam megfogalmazni ezt az egész helyzetet és a vele járó érzéseket. Az, hogy így le tudtam írni, már annak a jele, hogy tisztába vagyok és tudatosítom, miken kell változtatni, persze a „hogyan” módszerén még folyamatosan dolgozom Angival, van rá egy egész életem és most már egyre több olyan ember, akik úgy gondolom, biztos pontjaim lesznek ezen az úton.
Ezt mint neked köszönhetem,Angi! Megtisztelő,hogy megismertelek és nagyon hálás vagyok,hogy egy olyan hihetetlen világot tártál elém,ami tele van olyan csodálatos energiával,amit csak minden embernek ajánlani tudok,mert MINDENKI MEGÉRDEMLI! "
"Folyton az érzelmi biztonságot kerestem, úgy éreztem, hogy egy párkapcsolat tudná ezt nekem megadni. Annyira ragaszkodtam ehhez a biztonságérzethez, hogy inkább megragadtam egy rossz párkapcsolatban, csakhogy megtartsam az egyetlen biztonságos pontot az életemben. Emellett volt egy másik nagy félelmem is: a magány. Angi felajánlott egy lehetőséget, ami sokat segítene, a párkapcsolati tréninget Visegrádon. Mikor megemlítette, rengeteg félelem átfutott rajtam, de végül rájöttem, hogy muszáj ezt a lépést megtennem, bármennyire is félek tőle. Az első naptól tartottam a legjobban. Amikor beléptem a helységbe, a csoport néhány tagja már ott volt, nagyon meglepődtem, nem is nagyon jutottam szóhoz. Máris jött a bemutatkozás személyesen mindenkivel. És mikor ezt befejeztük, mintha egy kő esett volna le a szívemről. Megnyugodtam, rájöttem, hogy felesleges volt az a sok félelem, amit a fejemben létrehoztam. Ezek az emberek nem olyanok, akiket a saját környezetemből ismerek, ők mások, ők megértenek és elfogadnak. Éreztem, hogy sokat fognak segíteni a fejlődésemben ezen a hétvégén. Az első pár órában még nem tudtam teljesen megnyílni, idegen volt nekem az a helyzet, de próbáltam kezelni. Szerencsére a maradék feszültségem is feloldódott a beszélgetések során. Egy igazán családias légkörben éreztem magam. Fantasztikus hangulat uralkodott mindennap, a tréningek és a beszélgetések alatt is. Sugárzott mindenkiből az energia, a boldogság. Sok emberen lehetett látni a fejlődést pár nap leforgása alatt. Mindenki egy új lépést tett meg az életében, egy lépést előre a boldogság útján. Sokat segítettek a fejlődésemben a házaspárok, nekik köszönhetően felnyílt a szemem, rájöttem arra, hogy megint egy olyan párkapcsolathoz ragaszkodom, amiben nekem nincs semmi szerepem. Mindegyik személytől külön-külön tanultam valamit. Szeretném irányításba venni az életem, mintha feltöltődtem volna, úgy érzem több lett bennem a pozitív energia, amit a csoporttagok hoztak ki belőlem, felébresztették a bennem rejtőző energiát, aminek segítségével harcba tudok szállni egy jobb, boldogabb életért. Mindenkinek rá kell jönnie arra, hogy a sorsunkat nem az határozza meg, mi történik velünk, hanem az, ahogyan reagálunk ezekre a történésekre. Nekem Angi és a csoport tagjai segítettek rájönni erre."
Őszintén bevallom, kliensemnek kicseréltem a párját :) Részlet leveléből : "Nem tudom mit tettél az én párommal hétfőn, de láthatóan jó kedve van. Nem borult magába mint szokott, miután hazajön tőled :-) . Persze tevékenykedik, mint eddig is szokott, de mosolyog közben, az arca csupa derű, árad róla a jókedv és a szeretet. :-) :-) :-) És a legjobb az egészbe, hogy kifejezi sokkal gyakrabban NAGYON SZERET! :-*Egy teljesen más ember lett így, furcsa, rég nem láttam őt ilyennek, talán mikor még udvarolt. És bár igyekszem a földön két lábbal járni, ennek a változásnak nála azt hiszem megéredmel egy sétarepülést ;-)"
